„Szülővárosomban, Százhalombattán, egy úttörő tűzoltó egyesület tagjaként ismerkedtem meg a tűzoltósággal. Tizenhét éve szolgálok a szervezetben, a munkámat hivatásomként szeretem. Az évek azonban múlnak, én pedig nem fiatalodom. Úgy éreztem, szükségem van egy „B” tervre, a képzés lehetősége pedig éppen kapóra jött, ráadásul az épületgépészet is érdekelt. A kéményseprők munkája jelentősen megváltozott az elmúlt évek során: már nem csak kotrás, szurokkaparás és hamulapátolás, ahogyan azt elsőre sokan gondolnánk. Az alternatív fűtési technológiák és a tüzeléstechnikai újdonságok mind érdekeltek” – kezdte a tűzoltó zászlós.

„Napi nyolc órát tanultam három hónapon át, szolgálat mellett. Ez nagyon kemény volt, hiszen jócskán elszoktam az iskolapadtól. Azután újabb három hónap gyakorlat jött: Martonvásár, Nadap és Velence utcáit jártam egy tapasztalt kéményseprőmester oldalán. Nagyon értékes időszak volt. Igazán akkor és ott, a gyakorlatban állt össze az a sok-sok ismeret, amit előtte a tanteremben átvettünk. Álmomban sem gondoltam volna például, hogy ilyen fontos a szellőző- és légtechnikai berendezések ismerete és a légbevezető-rendszerek ellenőrzése. A legérdekesebbek mégis a Műegyetemen tartott tanórák, valamint a szakma „nagy öregjeivel” való találkozások voltak” – mesélte Vidovenyecz Tamás, aki a lángoló kémények oltási technikájába is beavatott.

„Kevesen tudják, hogy a kéménytüzeket nem lehet vízzel oltani, mert a hirtelen hőhatás miatt a kémény szétrobbanhat. Ráadásul porral is csak részeredményt érhetünk el. A kéményben keletkezett tüzet el kell szigetelnünk és megvárnunk, amíg kialszik. Ekkor kitakarítjuk a kéményt és a tüzelőberendezést, majd szellőztetünk. Óriási lehetőségem van, hogy kéményseprőként hasznos megelőzési tanácsokat is adhatok” – fogalmazott.

„Pihenőnapjaimon, általában hetente egy-két napot dolgozom kéményseprőként, egyedi megbízási szerződéssel. Tetszik, hogy rugalmas a rendszer, így amikor jelzem, hogy tudok jönni, azonnal megkapom a beosztásomat. Ma is állandó társam az a kolléga, aki mellett a gyakorlati időmet töltöttem, mellette teljesítem a sormunkát még két évig. Utána pedig már önálló területeket is kaphatok. A képzés elvégzése óta sok örömöm van a kéményseprésben, mind emberileg, mind pedig szakmailag. Úgy érzem, jól döntöttem” – tette hozzá a szerparancsnok.

A cikk eredtileg a Katasztrófavédelem magazin 22. – 2017. februári – számában jelent meg.